Égőőőő!

Hát az, és szó szerint. Már megint nem indult el ez a rémes cserépkályha. Agyonfüstölte az egész lakást. Miközben küzdöttem vele eldöntöttem, kerül, amibe kerül, a nyáron átrakatom. 4. éve kínlódom vele és most még el is égtem.

Na jó, én voltam a hülye, de könnyű így olvasni és más, amikor fuldoklasz a füsttől és nem tudod elállítani, ömlik mindenütt és majdnem megfulladsz, miközben már minden lehetséges ablakot és ajtót kinyitottál.

Szóval azon morfondíroztam, hogy akkor víz legyen, vagy mi, amivel ennek véget vetek. Igen, a víz jó, de akkor másnap és harmadnap is vizes lesz és nem elég, hogy szárazon nem ég, később meg a víz miatt gőz fejlődik és egy cserépkályhánál nem igen nyerő.

No, akkor gyúlékony kell, hogy azzal lángra lobbantom és elég végre.  Jó ötlet volt az aceton, és lobbant is rendesen, kb 1 m-t.

Ezért most nincsen szemöldököm, és kicsit furcsa a frizurám. (Az orromból is könnyedén kifolyik a cucc.)

Ja, és kb. 1 m-re álltam. Egyszóval jól sikerült, emlékezetes eset. (Eredeti végzettségem vegyész. Tudtam az acetonról tehát.)

Már elmúlt 2 nap, és megérlelődött bennem: igazából azt hiszem, a benzin hatásaira számítottam. Meg kell jegyeznem, az aceton jobb cucc! Simán felgyújthattam volna az egész magamat vele. (Tényleg hülyülés van öregségre!)